Véget ért a Boatshow

Véget ért a hajókiállítás, hazapakoltunk, kicsit pihentünk és hajrá ! Az egyik látogatónk mondta, hogy számára a hajókiállítás a tavasz kezdete. Azt gondolom ez tényleg így is van.

Nem mondom, hogy nehéz négy napon vagyunk túl, mert akkor azt gondolnák, hogy ez nekünk terhes és nem szívesen veszünk rész a kiállításon. Ellenkezőleg. Én a magam részéről inkább kedvelem. Vannak a mindig visszatérő látogatók, akikkel csak kizárólag itt találkozom, és vannak azok, akikkel jobbára nyáron is, ha túráznak, vagy csak éppen benéznek Révfülöpre a kikötőbe. És vannak, akik először, mert kérdezni akarnak.
Fiam tette fel a kérdést még egy korábbi alkalommal, hogyan bírom ezt, mindig ugyanarra válaszolni. Nos, egyrészt nem mindig ugyanaz a kérdés, de a leggyakoribb valóban a hajófenekek felújításával kapcsolatos érdeklődés. Türelemmel, feleltem, hisz a kérdezőnek újdonság, amiről beszélünk, nekem pedig az a dolgom, hogy minden lényeges dologról pontosan, legjobb tudásom szerint tájékoztassam.
Mivel nem jelentéktelen összegekről és munkáról van szó, amit a hajóra kell költeni, miközben az nem lesz nagyobb, komfortosabb, sőt még a színe sem változik, bizony nem egyszerű.
A hajótulajdonos első gondolata, hogy akkor inkább eladja, ha ennyit kell rá költeni. Az én dolgom az, hogy erről lebeszéljem.

Maga az ozmózis betegség a gyártástechnológia velejárója. A laminátumból készülő hajók ( gyakori nevükön műanyaghajók ) építése során arra törekednek, hogy az üvegszövet rostszálai közül a gyantával átitatást követően, a levegőt kipasszírozzák. Ez nem mindig sikerül maradéktalanul, aminek az a következménye, hogy a légbuborékok belsejében aktív anyagmaradványok maradnak. A gyanta tapad a rost szálaihoz, de nem alkot vele elegyet, csupán felületi tapadása van, aminek következménye, hogy a vízpára képes eljutni ezek felületén a már említett hólyagokba.
Ekkor egy erős, belső nyomással párosuló folyamat indul el, aminek következménye, hogy a hólyagokból a nyomás a számára kedvezőbb hűtött víz alatti felület felé törekedve egyrészt delaminációkat, másrészt a záró felületet ( gél felületet ) is felfeszíti egy hólyag formájában ami, ha kihasad a külső víznek szabad utat enged a laminátba.
Ezek után a folyamat felgyorsul és a hajófenék teljes felületét károsítja. Azt hiszem, ezért hívják „himlőnek”.

Ezek után merül fel a következő kérdés, hogy vajon érdemes-e megcsináltatni. Én azt gondolom egy hajó esetében első szempont a használati értéke és kevésbé a forgalmi érték. Mert, ha minden szempontból megfelelő, akkor nincs értelme cserélgetni. Ha baja van meg kell javítani és minden megy tovább. A hajók hálásak. Azt látom, hogy amelyeket ápolnak, óvnak, azok nagyon hosszú ideig jó társai a hajózóknak.
Itt van néhány kép, a kiállításról.