XXIII. International Kupa 2018

XXIII. International Kupa 2018. szeptember 8-án Balatonbogláron, a Bahart Regatta versenysorozat 9-10. futama.
Az elmúlt évekhez hasonlóan, ezen a napon kerül megrendezésre a VII. Jótékonysági Eurakvilo Regatta is.

XXIII. International Kupa (Karsai Lajos emlékére)

 
Visszaemlékezés az International vitorlásversenyek kezdetére.
Azok a felejthetetlen boglári évek…!

– Kelemen Józsi múltidézése –

1994-ben alakult meg a Balatonboglári Vitorlás és Vízimentő Sport Egyesület.
Az első években magunk szórakoztatására augusztus 20-án vitorlás fesztivált rendeztünk. Nagyon jó hangulatú esemény volt, szépen feldíszített hajók (némi humorral is fűszerezve, a végén díjaztuk a felvonulókat) a kikötőben forgolódtak, adták elő kis műsorukat.
Este a hangár alatt rendeztünk egy zenés bulit kajával. Itt jól eldumálgattunk és mivel szenvedélyünk a vitorlázás volt, felmerült a vitorlás verseny rendezése.
Ebben az időben csak hivatalos versenyek voltak, a sportolói egyesületek foglalkoztak ezzel. Amatőrök által szervezett verseny nem igazán volt ismert.
Tettek következtek…, utánajártam mi is szükséges egy verseny lebonyolításához.
Mivel már régóta nem foglalkozom vitorlásversenyek szervezésével és engedélyeztetésével, csak az akkori eljárást tudom elmondani.
Engedélyt kértünk először is a BAHART-tól. Cziráki Márta kikötő ágazatvezető azonnal segítőkészen állt hozzá.
Kiderült, hogy önkormányzati hozzájárulás is szükséges. Vadasfalvy János alpolgármester mindenben segített.
Elkerülhetetlen volt a Hajózási Főfelügyelet engedélye is (ez természetes, hiszen rendezvények nem üthették egymást: Balaton átúszás, Kékszalag, stb.).
Két példányban, egy térképen bejelölve a verseny útvonalát és az időpontját megadva, egyéb kiegészítő adatokkal kérvényt kellett beadni.
A határozatot a Balatoni Vízirendészeti Hatóságnak engedélyeztetésre be kellet nyújtani.
A verseny engedélyeztetése nem volt egyszerű, így a téli hónapokra megvolt az elfoglaltságom, bár idővel egyre könnyebben és gyorsabban ment.
Első évben egy verseny volt.
Az azt követő évben megboldogult Karsai Lajos barátunk ide invitálta az International magyarországi képviselőjét, Rick Csabát.
Ettől kezdődően évente két verseny volt. Első az egyesületi verseny, majd az International Kupa. Folyamatosan kialakult a versenyek rendje.
Karsai Lajos vezetésével elkezdtük alkalmazni a yardstick rendszert, amiből voltak viták, ahogy a nagyoknál is, de átvettük és lassan elfogadottá vált.
Egy szajki vitorlázó barátunk, Skoda Ervin ötletére találtuk meg a versenyeket követő bulikra a megfelelő zenekart. Korábban nem igazán volt a társaság elégedett a zenével. Az első verseny buliján egy szajki zenekar játszott, majd a következő versenyen a fiaikból álló tinizenekar. Nagyon nagy sikerük volt, ők lettek a házi zenekaraink, ezért mindig időben megadtam nekik, mikor lesz a verseny, hogy a vigassághoz a zenét ők biztosítsák.
– Szóval volt mit összehangolni -.
Az első verseny a hosszú menet volt, Boglár – Ábrahámhegy – Szigliget – Boglár vonalon. Az International Kupa gyors és rövid (persze ez néha csak elméletben volt így), Boglár – Szepezd – Zánka – Boglár háromszögben.
Voltak bója hajóink, sárga felhúzott lobogóval, melyeket az ismertetett rend szerint kellet megkerülni (ez a reggeli kormányos értekezleten lett megerősítő módon elmondva).
Én mindig a rajtvonal egyik hajója voltam, adtam az indítójelet, szóval kifogtam azt, hogy a verseny végéig kint tikkadhattam.
Természetesen a versenyeken mindig voltak események. Minden verseny előtt megjelent a vízirendészet ellenőrizni, hogy az engedélyezett feltételek megvannak-e. Előfordult, hogy nem volt elég motoros a benevezett hajók számához viszonyítva. Egy kis türelmet kértünk és Rick Csaba egy barátját sürgősséggel iderendelte és már mehetett is minden.
Az első versenyen nem hirdettünk végső befutási időt. Már javában túl voltunk a díjak kiosztásán, sőt a bográcsgulyásból is alig maradt már, amikor nagy felháborodva bejött egy hajós, hogy ő miért nem vehetett részt a díjak kiosztásában.
Megtanultuk, amit meg kellett, szóval a következő évben már volt végső befutási idő.
A vitorlás versenyek legfőbb ellensége a szélcsend.
Egy hosszú versenyen történt meg, hogy aránylag jó szélben indult, de mit tesz Isten, lelassult, majd megállt a szél. Mindenki várt, majd egy versenyző hajó betelefonált nekem, hogy ők kiállnak, mert már vagy félórája Badacsony előtt állnak. Kimotoroznak a kikötőbe, hogy ne maradjanak szomjasak és inkább isznak pár szürkebarátot.
Igazuk volt, ezért ők – értékelve humorukat – citrom díjat kaptak. Hasonló helyzet kezelésére alkalmaztuk a versenyrövidítést, mivel a bójahajókon is volt mobiltelefon, a rendezőség intézkedni tudott.
Nemrég voltam egy barátomnál halászlé készítésére hivatalos és meglepve vettem észre, hogy a falon (ez korábban fel sem tűnt) egy 1997-es International Kupa oklevél volt. Nagy tiszteletben tartják, sőt három serleget is őriznek a polcon. Gondolom, ez máshol is előfordulhat.
A relikviák felidézték a múltat, jóleső érzés volt visszagondolni ezekre az időkre!

Kelemen József